Tavaly december 8-án szakadt a hó a Harkány szomszédságában, az 58-as út mentén található Csarnótán. Szerencsére jól befűtöttek a Tenkes Csárdában, ahol az akkor még új séf, Koncz Thomas egy karácsonyi menüt főzött.
Tamás évekig skandináv országokban dolgozott (innen lehet idegenül csengő művészkeresztneve), és ő maga is meglepődött, hogy tavaly elfogadta a magyaros konyhájú csárda ajánlatát. Ahogy mondta, sokat segített a döntésében az a szép adag rézedény, ami a konyhában sorakozott. Azon a decemberi napon ott sorakoztam én is pár kollégával a rézedények alatt, és jóízűen kortyolgattuk Thomas glöggjét (forralt bor, amelynek receptjét lentebb találod).
Gasztro-túránk első állomásán az idő meglehetősen viharosra sikeredett, ezért Thomas fűszernövény kertjét nem tudtuk megnézni, ezért arról faggattam a konyha melegében, hogy mi mást változtatott még meg, miután hazatért az oslói fine dining környezetből. „Mivel két hétig semmit nem tudtam enni az étlapról, annyira fűszeresnek és zsírosnak éreztem a rajta szerepelt ételeket, az első lépésem az volt, hogy a magyaros kínálatot kicsit közelebb hozzam a mai gasztronómiai elvárásokhoz. Szürke harcsa helyett például afrikait használunk azóta, mert az kevésbé zsíros. Eztán megvizsgáltam a beszerzési forrásokat, amin mindig sokat lehet ésszerűsíteni. A nagy fűszergyártóknál egy kiló sáfrány kétmillió forint lenne, a piacon meg megkapom 15 ezerért.”