Nemcsak fánkot enni mentem nyáron a Börzsöny legszebb völgyébe, hanem azért is, mert olyan sok jót hallottam az elmúlt két Perőcsényi Lecsófesztiválról.
Akár a területi focirangadókon, vannak itt ügyetlen és profi játékosok, vicces pályaszéli beszólások és akár még bíróverés is előfordulhat. Kihagyhatatlan. És annyival szórakoztatóbb, mint egy Perőcsény-Vámosmikola meccs, hogy nem kell labdát szedni, és bosszankodni sem a falábak láttán. Itt ugyanis fakanalak vannak, és amíg azt forgatják, addig a nagyérdemű nyugodtan sörözhet az árnyékban.
Vannak vagy húszan az indulók, és tizenegykor már az összes bogrács áll – kié az árnyékban, kié közel a sörcsaphoz. Kinek mi a fontos, ugye: a nyugodt főzés vagy a kényelmes lerészegedés. Nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy a végén az árnyékos oldalra kerül majd a pálma, vagyis a vándor fakanál. Többen viszont már délben gyilkolják a poént, és azt skandálják: „Megnyertük!” Dicséretes a lelkesedése a Profi Lecsó csapatának, de a rengeteg darált marha helyett inkább abból az alkoholból tettek volna a kondérba, amit oly bőszen kortyolgattak. Így már előre borítékolható, hogy ragujukkal csak a saját szavazataikat és néhány lány biztató pillantását zsebelik be.
Egykor már szinte minden bográcsban utolsókat rottyanja a lecsó. A kocsmáros egymás után méri a söröket és estére puliszkás lecsót ígér. Persze versenyen kívül, csakúgy a koncert mellé. Jó is lesz az! Összefut az ember szájában az izzadság, miközben 300 forintért műanyag tányért és szavazó jegyet vált. A kettőre kitűzött eredményhirdetés csúszik, helyette csak a nap tűz. Nincs is ilyenkor jobb egy kanál forró lecsónál. Csak lenne közte jó!
Végül a Wookie-k és buckalakók csapatánál adom föl a próbálkozást, mert megörülök az első összetett íznek. Olyan lecsó kerül a tányérba, amin érződik az előkészület és a munka. Súgnak innen, súgnak onnan, de ez most nem az éhezők viadala. És akár mennyire is vagyunk egy Börzsönyi völgy mélyén, hadd számítson az íz. Rájuk szavazok, és a 14-es végül nyerő számnak bizonyul.
A győztes a díjátadáson... és ami maradt a főztjéből
A budapesti csapat egyébként telektulajdonos Perőcsényben. Első győzelmüket egy padlizsános lecsóval érik el. Kérdésemre Balázs, a csapatkapitány elárulta, hogy két faszénen sült padlizsán került a bográcsba, amelybe először szalonnát pirítottak, majd annak zsírját olajjal öntötték fel. (Mert ők is tudják, hogy a vegyes zsiradéknál nincs jobb.) Miután a hagyma megpirult, hozzáadták a Pick márkaboltban beszerzett, kockázott bacont, majd a paprikát. Az egyedi fűszerezést borsikafűvel, friss borssal és némi Édes Annával oldották meg. A nagymama paradicsoma után kerültek bele a puhára fonnyadt padlizsánok, amelyek a dobogó legfelső fokára repítették a wookie-kat és a lecsójukat. Ezek után csak reménykedhetünk, hogy ahogy a fesztivál hagyományt teremt a jövőben, egyre többen érkeznek és neveznek majd a Kashyyyk bolygóról.