Bontott csirke

Ezt a csomag trüffelt egy fantasztikus osztrák desszertműhelyből kaptam, és miután megkóstoltam, úgy éreztem, egy darabjáért elcserélném életem összes sztaniolba csomagolt télapóját és nyulát egybevéve. Ha nem is mikulásig, de karácsonyig talán még van idő átgondolni, honnan is szerezzük be az ajándékba szánt bonbonokat, hogy azok tényleg örömet okozzanak.

A Salzburg tartománybeli gasztrotúra hálózat, a Via Culinaria édesszájúaknak szóló útvonalát bejárva megismerkedhetünk a Mozart golyó készítésének rejtelmeivel, a lekvárkészítés tudományával és eljuthatunk a Berger Feinste Confiserie üzletébe Lofer településen.

Egy szép őszi napon találkoztunk. Fotózásra mentünk, ahol összecsiszolódtunk. Jól ment a munka, mégsem végződhetett másként. Forró olajba fektettem, kisütöttem és megettük.

A blog nyitófotójára mindenképpen akartam egy szép szelet húst, mert mégis csak férfiből vagyok. Amiből az is következik, hogy ez csak egy szép szelet marha lehetett, semmi más. A rib-eye-ra esett a választásom, mert az sokkal mutatósabb fotón, mint egy zsírmentes hús. Amint kézbe vettem azt a 80 dekás szeletet, tudtam, hogy hol fogja végezni. A tányéromon!

A rib-eye korábban nem tartozott a legdrágább hústípusok közé, de szép lassan (a magyar piacon kicsit gyorsabban) küzdte föl magát az elitbe. Körülbelül 200-250 grammos porciót kell fejenként számolnunk, ha vendégeket várunk. Nyitott rostszerkezete és krémes zsírállománya teszi olyan látványossá és ízletessé. 

Azt hittem, hogy ez csak valami marketingfogás, és az énhamburgereket is a franchise kínálatából választják ki a hazai illetékesek. Úgyhogy, amikor idén augusztus 22-én bemutatták a döntősöket, én is ott akartam lenni.

A júniusban 22 napon át tartó az Én hamburgerem online játékba több mint 19 ezren regisztráltak. A felhasználók végül 23 324 egyedi szendvics-tervet készítettek az alkalmazás segítségével. A tervekre összesen mintegy 301 763 szavazat érkezett. A szavazatok közel negyedét hódította el együttesen az öt legnépszerűbb hamburger, amelyeket először ezen a bizonyos nyárvégi napon készítettek el az egyik kispesti étteremben. A mindeddig csak virtuálisan létező szendvicsek kóstolására az 50-50 százalékban szakértő-celeb zsűri mellett megjelentem én is.

Nálam ők voltak a nyerők

Jó, persze – gondolhatnánk – zacskós instant kajából bárki tud. De én friss alapanyagokról beszélek.

Régóta kerülgetem a Deliziát a Hegyvidék Központban, mert egy helyet sem hagyok ki, ami bizonyítja, hogy van élet a Culinarison túl is. A budai elitnek árazott üzlet fantasztikus választékot vonultat fel a friss tejtermékeken, felvágottakon és zöldségeken át a legkülönlegesebb csokoládékig, válogatott borokig, olajokig és bio bébi ételekig. Legtöbbször azonban csak egy bagettel és pár szelet sonkával sétáltam ki, mert még sem múzeumban jár itt az ember, hogy csak nézelődjön. (Bár a Swarovski kristályokkal kirakott kaviárhűtő akár még kiállítási darabnak is beillene.)

A lakás feldíszítése és a jelmez elkészítése után már nem nagyon szokott energia maradni a vendégváró fogások megtervezésére. Pedig nem kell sok hajcihő ahhoz, hogy ételben is megidézzük az este szellemét, vagyis szellemeit!

 A hozzávalók: virsli, mandula, ketchup