Minden év elején felmerül a kérdés, vajon gyarapodunk-e újabb gasztronómiai csúcselismeréssel az idén. Hogy joggal izgulunk-e, arról budapesti szakembereket kérdeztem.
Philippe Godard, a Sofitel Budapest Chain Bridge vezetője egy és két Michelin-csillagos étteremben is dolgozott korábban, így meglehetősen jó rálátással bír a nemzetközi és a magyar gasztronómiai szcénára. „Egy ilyen városban, ahol ennyi jó étterem van, egy ötcsillagos szálloda nem teheti meg, hogy ne legyen nívós étterme – kezdi az igazgató. – Ráadásul minden jó borral rendelkező nemzet szeret enni, így ahogy Olasz-, Spanyol- vagy Franciaországban, itt is jól kell főznie annak, aki elégedett vendégkört szeretne. Ezért is vezette be a séfünk, Jeremy Cayron a csak magyar fogások álló fine dining menüt a Paris Budapest éttermünkben. A vendégek pedig értékelik, hogy nem csak nemzetközi konyhát csinálunk, hanem kötődünk a helyi gasztronómiához. Készítünk saját magyar bort Szentesi József birtokán, saját márkás szarvasgombás vaddisznó szalámit magyar jószágból, és karácsonyra készültünk egy világszabadalommal is, ami egy, csak a Duna partján fellelhető édes fehér szarvasgombára épülő francia karácsonyi sütemény” – árulja el Godard úr, aki szerint az az étterem, amelyik Michelin-csillagra pályázik, az szinte sosem kapja meg.
A francia séf, francia tortája, a Bûche de Noël kicsit magyarul
Magyarországnak viszont jó esélye van arra, hogy a következő években újabb csillagokkal gazdagodjon, és szintet ugorjon. A szakember szerint ugyanis akkor kerül egy város igazán a gasztroturizmus célkeresztjébe, amikor az egyik étterme megkapja a második csillagját. És ha ez nem is történne meg, akkor is 2016-ban kivételes lehetőséget kap az ország azzal, hogy Budapesten rendezik legközelebb a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjét. Ez lesz az a pillanat, amikor Magyarország ismét európai gasztronómiai nagyhatalommá válhat. 
Két éve a Bocuse d’Or döntőjében az eddigi legjobb magyar eredményt érte el Széll Tamás, aki az egy Michelin-csillagos Onyx étterem séfje Budapesten. A Playboy decemberi számába készítettem vele interjút, amelyben a további csillaghullásról így nyilatkozott: „Reális típus vagyok, ezért ha pozícionálni szeretném magunkat azokhoz a két csillagos éttermekhez képest, amikben utazásaim során jártam, akkor valahol fél úton lehetünk a második felé. Azért azt tudni kell, hogy egy duplázáshoz körülbelül 5 egycsillagos étteremre van szüksége egy városnak. De ott van például Dél-Afrika tele jó étteremmel, és nincs egy árva csillaguk sem. Szóval nem minden a csillag.”
Fernando Trump, a szép reményekkel startoló l’Occhio di Stile konyhafőnökével még a tavaly tavaszi nyitás után beszélgettem, miközben a kávézó menüjét mutatta be. (E látogatás tapasztalatait ebben a bejegyzésben foglaltam össze.) Az argentin akkor azt mondta, hogy „az a séf, aki azt állítja, hogy nem szeretne Michelin-csillagot, az hazudik. Én sem tagadom, hogy vágyom rá. Remélem a l’Occhióval sikerül megszerezni!” Nos, az il Bacio luxusáruház tetején csak pár hónapig tartott a csoda, vagyis az „átmenetileg” zárva tartó étteremtől idén nem remélhetünk csillagot, amit a nyitás (már, ha lesz újranyitás) évében egyébként is csak a legritkább esetekben ítélnek oda.
