Perőcsény apró zsákfalu, ahol az asszonyok azt mondják, amikor aggódnak valakiért, hogy „meg vagyunk éhedve érte”. Egy valamiért azonban soha nem aggódnak, az pedig a pampuska, ami mindig ugyanolyan tökéletesen sikerül nekik.
A pampuska nem más, mint a fánk, aminek neki sem állnak 50 darab alatt. Az ötven persze inkább mindig 60-70, mert tízet-húszat minden bizonnyal lenyúlnak sütés közben az arra járó gyerekek. Az asszonyoknak valószínűleg ilyenkor zsong a feje a gyerekzsivajtól, ezért az a mondás járja, hogy „a nyers kovásztól többet beszélnek a gyerekek”. Én bizony nem etetném sületlen kelt tésztával a porontyom, de a csirkéknek szívesen vetem oda a vájdling aljában maradt darabkákat.
Kapkodják is a szárnyasok, megszokták, hogy ez az övék. Az asszonyok meg csak kuncognak, hogy majd a csirkék is többet beszélnek. Ízes ez a viccelődés, ahogy a pampuska is, amihez kell 1 kg liszt, 2 tojás, 1 csomag élesztő, cukor és só, zsír vagy olaj és annyi tej, hogy lágy legyen a tészta. Az elkészült masszát egy órát hagyjuk kelni (télen lassabban ébred!), majd lisztezett deszkára borítjuk. Ha jól kevertük és kelesztettük, olyan lesz az állaga, mint egy vízzel töltött lufinak. Sodrófával szétterítjük és pohárral kiszaggatjuk. Ennyi tésztából ki kell jöjjön az ötvenes adag.
Mielőtt belekerülnek az olajba, kicsit meghúzzuk a szélei felé, és bemélyedést képzünk a közepén. Így nyeri el hagyományos formáját a pampuska, ami majd lekvárral vagy porcukorral kerül az asztalra miután mindkét oldalán aranybarnára sült.
Ha bárki ki szeretné próbálni, milyen a Perőcsényi pampuska, látogasson el a falu egyik rendezvényére, valamelyik helyszínen biztos árulják, hogy a bevételből tovább szépüljön a település.