Hétezer kilométer és pár csirkecomb története három receptben összefoglalva.
Az Africa Eco Race egy közel 7000 kilométeres rali, részben a klasszikus Párizs-Dakar verseny útvonalán. A tegnapi zárónapon Dakar közelében, az Atlanti-óceán partján futották a versenyzők a szokásos bemutatószakaszt. A 24 kilométer hosszú menet a legendás helyszínen, a Rózsaszín-tó partján zárult. A magyar kamion a 2. helyen, az Opel Dakar Team az autósok között a 18. pozícióban zárt.
Követtem az Africa Race eseményeit, mert – hála a csapat ruhaszponzorának, a Columbiának – a start előtti felkészülési időszakban mehettem egy kört Szalay Balázzsal. Az Opel Mokkával megtett pár kör kellően ráhangolt a versenyre. (A videó, amit a száguldás közben készítettem megtekinthető itt vagy lentebb!) Friss információkért esténként ránéztem Bunkoczi Laci blogjára a csapat honlapján, ahol tegnap reggel azt olvastam, hogy előző este a kamionos Kovács Miklós tartott egy kisebb bemutatót a leleményes magyar konyhából: „Gyártass Magyarországon egy tárcsa nevű sütőedényt, hozz Szenegálba 10 kg krumplit és 1 kg fokhagymát, majd darabolt fel ezeket. Forrósíts a tárcsában olaját es egy kis magyar szalonnát, süsd ki a krumplit, majd add hozzá az apróra vágott fokhagymát. (Én vágtam apróra!) Isteni” – írta a navigátor. Bizony-bizony, a boronatárcsa egy olyan készség, ami jól jöhet, ha az ember a komfortzónáján kívül szeretne valamit főzőcskézni, és nem baj, ha szanaszét fröcsög a zsír. Pecázáskor, kempingezés alakalmával tényleg remek hangulata van, igaz, nem árt, ha az embernek van egy kamionja, amibe könnyedén bedobhatja az öles tárcsát.
Arra gondoltam, ha már a magyar ralisok szalonnát meg fokhagymát pirítottak a sivatag szélén, akkor én kipróbálok valami afrikait itthon. A csirke tűnt a legegyszerűbb kísérleti alanynak – már csak azt kellet kitalálni, hogy készítsem el. Inspirációért elmentem a Szép Kis Indiába, amely az ázsiai termékek mellett némi afrikai élelmiszerkészlettel is rendelkezik. Itt sosincs tömeg, sosincs sor, viszont még zöldség-gyümölcs is van frissen. Legnagyobb meglepetésemre és a szerencsémnek köszönhetően ezúttal nem pangott teljesen az üzlet élelmiszeres részlege, merthogy éppen két afrikai srác végezte heti bevásárlását. Gyenge angolságuk nem tette lehetővé, hogy alaposan elmélyedjünk az afrikai konyha rejtelmeiben, de addig eljutottunk, hogy mi az, amivel nem érdemes az ismerkedést kezdeni, és mi az, amit egy kezdő „afrikai szakács” is bevállalhat. Így került a kosaramba az egusi (ejtsd: eguszi), ami őrölt dinnyemag. A bolt tulaja szerint a chicken curry az egyik legnépszerűbb étel a világ hindu és arab részein, ezért az ő ajánlásra vettem egy ilyen fűszerkeveréket is. A nyári grillezésekhez gondoltam a Lidl Simba elnevezésű szószát, amit azóta sem tudtam elsütni, hogy megvásároltam, de most úgy tűnt, értelmet nyer anno megmagyarázhatatlan cselekedetem. A spájzból igazolt „African Style Sauce” érkezésével összeállt a csapat, kezdődhetett a főzés.
Ha az ember az agglomerációban lakik, akkor örülhet, ha azokon a napokon is talál jó alapanyagot20 kilométeres körzetben, amikor nincs kedve bemenni Pestre. Ilyen esetekre van egy jó húslelőhelyem Veresegyházon, ahol tavaly év végén nyitott a Hentes Húsboltja a főúton. Csirkecombot vettem, felét kifiléztem, felét egyben tettem félre a curryhez. A filézett combok fele megkapta a Lidl szószt, és ment éjszakára a hűtőbe.
Egusi
A csontnélküli brigád másik felét felkockáztam és elkészítettem az egusi soupot, amelynek receptjére egy Congo Cookbook nevű oldalon találtam rá. A nevével ellentétben az egusi nem leves, hanem inkább egy pörkölt szerű étel, amelyet rizzsel vagy édesburgonyából készült yammal fogyasztanak. Utóbbiból csipetnyi falatokat törnek, mini kanalat formálnak belőle és azzal mártogatják ki az egusit, amely éppen a belefőzött egusi őrlemény miatt sűrűsödik be, és lesz leves helyett pörkölt. Én a könnyebbség kedvéért rizst főztem hozzá. A recept egyszerű: földimogyoró olajon pirítottam meg a hagymát (1 aprított fej) és a fél kiló felkockázott csirkét. Egy másik edényben 2-3 felkockázott hámozott paradicsomot főztem húsalaplében, amelyhez hozzákevertem fél csészényit az egusiból. Forrás után hozzáadtam a pirított csirkét és hagymát, amit fűszerek és petrezselyem hozzáadása után főztem készre, közben víz hozzáadásával állítva be a sűrűségét.
Eredmény: érdekes íz világ, amit erősen dominál a földimogyoró olaj, éppen ezért óvatosan kell bánni vele. Az egusi nyersen meglehetősen ijesztő illatú az európai orrnak, de a főzés során teljesen semlegessé válik és olyan, mintha liszttel sűrítettünk volna. Nyilván Afrikában egészen más lenne, de nekem ezen a hétvégén jobban esett, mint egy hagyományos csirkepaprikás.
Chicken curry
Ez volt a biztonsági pálya, mivel fűszerkeverékből dolgoztam, sőt a tempó növelése érdekében előre gyártott, bolti pirított hagymát használtam. A recepthez képest csak annyit változtattam, hogy nem felkockázott húst, hanem egész combokat használtam. Ezeket a kés hegyével megszurkáltam, hogy a joghurt és a fűszerek mindenhol átjárhassák a húst. Olajon tört fokhagymát pirítottam, majd hozzáadtam apróra vágott gyömbért és a combokat, amelyeket minden oldalon megpirítottam. Egy pohár natúr Cserpes joghurt és a fűszerkeverék került ezután a vastag falú vasedénybe, amelyben fél óra alatt puhára főttek a combok. Mivel fedő alatt csináltam, vizet nem is igényelt. Az utolsó 5 percre levettem a fedőt, és hozzáadtam a pirított hagymát.
Eredmény: A rizs helyett sokkal ideálisabb lett volna taftan vagy naan kenyér köretnek. A csípőssége minden elvárásomat felülmúlta, de csak elsőre volt sok, másnap már úgy ettük, mintha minden nap kerülne belőle az asztalra.
Simba szósz
A konyhakész szósz zöldségekkel és zöld fűszerekkel készült, olyan mintha egy édes-savanyú mártás lenne. Pácolásra alkalmatlan, valószínűleg a sült húsok mellé képzelték el, de én nem engedném meg, hogy a grillemről lekerülő húsokat ezzel öntsék nyakon.
Eredmény: A szósz ezzel a bemutatkozással meg is pecsételte a sorsát – és mivel így nyitott állapotában már egy vendégségbe sem tudom lepasszolni –, a kukában ért véget tiszavirág élete.